2021. április 11.
József Attila : Szállj költemény
„Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, –
van idő, csipjük csak fülön.
….”
Ebben az esztendőben a vírusjárvány által megkövetelt kijárási korlátozás miatt az ünnepség elmarad ugyan – de az ünnepet semmiféle vírus nem veheti el tőlünk.
Könyvtárosként ismét jelentkezem online.
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Kéked Község lakosságát és minden Kedves Olvasót!
A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük – természetesen nemcsak őt, hanem a költészetet, a lírát magát is.
De mi a költészet és miért emlékezünk meg róla?
A költészet nemcsak önkifejezés, örök titokzatosság, amely hatással van emberre és így a világ folyására, megfoghatatlan, mégis annyira élő. A következő idézet is jól kifejezi a költészetet.
„Az a költészet funkciója, hogy megtisztítsa a szavakat, és újra felragyogtassa őket a saját jelentésükben.”
(Tóth Krisztina)
A magyar költészet napján hálásak vagyunk nagy költőinknek, akik szavakba tudták önteni mindazt, amit érzünk, átélünk, gondolunk. A legszebb köszönet olvasni, megtanulni, elmondani ezeket az alkotásokat. Kívánom, hogy mindenki megtalálja azt a verset, ami neki szól, illetve amit élmény átadni másnak is.
Egész életünket végig kíséri az irodalom. Iskolásként lehet, hogy nehéz volt, vagy nem mindig tetszett egy vers megtanulása vagy elemzése. Azonban mégis minden korosztályt megérint, hiszen a szerelmi csalódások, vagy éppen a pillanatnyi boldogság érzete egyformán megszólalhat a líra nyelvén.
Szerintem manapság már nem annyira divatos verseket hallgatni vagy olvasni, de vannak olyan költemények, amik hallatán az ember libabőrös lesz. Valahol itt van elrejtve a lényeg. Amikor valaminek több év – sőt, több száz év – után is ilyen hatása van, az megérdemli az ünnepnapot.
„Napjainkban egyre fontosabb feladatunk a költészet védelme és propagálása annak érdekében, hogy ismét a megérdemelt szerepében, fontosságában ragyogjon gondolatainkon, bajainkon át, és visszakapja társadalmi méretekben is az őt megillető helyet” ( Krucsainé Herter Anikó )
A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket. A verseken keresztül pontos rajzot kapunk minden korszakról, a társadalmi, kulturális és gazdasági állapotokról. Mindezek mellett a versek olyan élményt nyújtanak, ami meghatározó lehet egész életünkön keresztül.
Ez a megemlékezés idén országszerte, így Kékeden is a kialakult járványhelyzet miatt új formát ölt.
Így én a költészet napján azt ajánlom, hogy olvassák József Attila verseit, de nemcsak József Attiláét, hanem az összes magyar költő versét. Hiszen a versekkel nemcsak kellemes időtöltésre tehetünk szert, hanem tanulhatunk is belőlük.
Az ünnepet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünneplik.
Az én kedvenc versem: József Attila Mama
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
József Attila: Mama című versével zárom soraimat.
József Attila
MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében
Maczega Mártonné
könyvtáros
Mindenkinek koronavírus mentes jó egészséget kívánok!
Vigyázzunk magunkra!
Vigyázzunk egymásra!
