A kékedi (alsókékedi) római katolikus templom késő középkori eredetű egyházi emlékünk. Mind a szakirodalom, mind az újkori egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a ma is álló templom eredete még a 15. századra vagy általánosságban a késő középkorra vezethető vissza. A 14. századi pápai tizedjegyzék alapján azonban már akkoriban is kellett állnia templomnak a faluban, papját ugyanis név szerint említik, ha a templomról nem is szólnak.
A középkori templom építtetője a Kékedi család volt. Az ismertté vált írott adatok szerint ezt a középkori építésű templomot veszik birtokba a reformátusok legkésőbb a 16. század közepén, és hosszú ideig az ő egyházukhoz tartozik. A Thököly-féle harcok idején lerombolták (vagy inkább romos állapotba jutott, melyet utóbb ismét használhatóvá tettek), de a Melczer család, akik házasság révén a 17. század utolsó negyedétől birtokolták Kékedet, 1729-ben újjáépítette.
A középkor óta fennálló templom megjelenésére az 1769-es canonica visitatio előtti időkből adatot, részletes leírást eddig nem találtunk. Az épület egyik hangsúlyos részének számító torony létezése kizárólag az írott források alapján – egyes szakirodalomban olvasható, forrásokkal alá nem támasztott megállapítás ellenére – csak a 18. századtól igazolható egyértelműen, de természetesen nem zárható ki, hogy csak az írott források hiányoznak, és a torony magába foglal középkori előzményeket is. Ettől függetlenül a 18. században a templom hajója és szentélye még alighanem jelentős részben középkori eredetű képét, alaprajzi elrendezését mutathatta. Nyugati homlokzata előtt akkoriban már torony állt, a templom északi oldalán kisméretű, ismeretlen periódusban (talán még szintén a középkorban?) emelt sekrestye helyezkedett el a leírások szerint.
Ez a templom az egyházközség számára már a 18. század végén meglehetősen szűkösnek bizonyult (tehát az addigi templom kisebb volt a mainál), ezért elhatározták a templom bővítését, amit az 1800-as évek legelején hajtottak végre. A templom hosszát megnövelték (a jelek szerint keleti irányban és talán csaknem a kétszeresére, legalább másfélszeresére, bár pontos mértéke még kérdéses), új szentélyt és új sekrestyét építettek. A tornyot is átépítették (az adatok szerint magasították). A hajót és szentélyt beboltozták, a hajó nyugati végében a korábbi fából készült karzat helyett kőből új karzatot emeltek.
Gyakorlatilag ekkor alakult ki a templom mai építészeti külső és belső képe a toronnyal, a homlokzati nyílásrendszerrel, a hajóban és a szentélyben látható boltozattal, a sekrestyével. A 19. század folyamán nagyobb építkezésről már nem tudunk (leszámítva az orgona beépítését), folyamatosan vannak viszont adatok a templom felszereltségéről, javítási munkáiról.
A 20. század is inkább a karbantartás, felújítások időszaka – már amikor volt rá pénz. A templombelső manapság meghatározó elemeinek számító fal- és boltozati festményeket 1956-ban készítették, de a belső színvilág mai zöld alapszíne is erre az időre vezethető vissza (alatta pedig ott vannak a korábbi évszázadok színvilágát őrző és mutató festett és színezett rétegek).
A templom legutolsó nagyobb felújítási munkáira – ha minden igaz – 1988–1989-ben, illetve 2003-ban került sor. A fentiek viszonylag követhetően kiadják a templom történetét, építéstörténetét, de nem adnak választ minden kérdésre.
Nem tudjuk, hogy a középkorban mikor épült az első kékedi templom, és, hogy a ma álló templom előzménye, azaz középkori része mikor váltotta fel a korábbit? Vagy a 14. században említett pap is már a mai templom előzményében szolgálta a híveket és a kegyurat és az akkori templom falai, részei megtalálhatóak a mai templom falaiban is? Lehet, hogy az újkorban, amikor a templom építési idejét meghatározták, már tévedtek, mert nem emlékeztek pontosan, és ez alapján nem a 15. századot, hanem korábbi időszakot kellene a templom építési idejének tartanunk? Lehet, hogy a 15. században csak megújították a korábban is álló templomot, vagy lehet, hogy azt teljesen lebontva a Kékediek új egyházat építettek? Ezekre a kérdésekre, valamint a középkori templom alaprajzi kiterjedésére, rendszerére falkutatással kombinált ásatás tudná a legpontosabb választ adni – ha lenne rá lehetőség, de ennek esélyét jelen időszakban nem látjuk. Megítélésünk szerint a templom általános kutatása során megválaszolásra kerülhetnének ezek a kérdések (is), mivel nagyon is valószínű, hogy a templom falainak jó része középkori építésű, és arra is van esély, hogy a templom jelenlegi padlózata alatt ott rejtőznek a korábbi, a 19. századi bővítés előtti templomhoz tartozó falak, járó- és padlószintek.
Az ásatáshoz és falkutatáshoz kapcsolódó festő-restaurátori kutatás pedig az eddiginél nagyobb felületeken tárhatná fel a templom különböző korszakaiból származó festésrétegeket. Különösen igaz ez a mai hajó nyugati felére. Egy ilyen kutatás megmutatná számunkra a kora újkorban a reformátusok által használt, a 17. század végi harcok idején lerombolt (romossá vált), majd a Melczerek által újjáépített templom képét is. A templom középkori és kora újkori használatának, rombolásának és újjáépítésének a nyomai mind-mind megőrződhettek a falakban és a jelenlegi padlószint alatti rétegekben!
És, hogy egy-két további igen fontos szempontot is említsünk: egyelőre nem ismert még a 19. századi bővítés pontos mértéke, kiterjedése sem, bár úgy véljük, hogy a korai és a bővített szakasz határvonala talán valahol a hajó középső szakaszának keleti vége táján lehet, de ezt csak falkutatással lehetne biztosan megválaszolni. Egyelőre nincs pontos válasz a hajó homlokzatain látható támpillérek meglehetősen szabálytalannak tűnő kiosztásának okára, eredetére sem. Úgy véljük, hogy a kékedi római katolikus templom rendkívül érdekes és változatos építéstörténettel rendelkezik, amire az írott források is utalnak, de a teljes képhez és a falakban, rétegekben megmaradt emlékekhez a levéltári kutatás folytatásán túl további, helyszíni kutatások is szükségesek. Egy ilyen kutatás olyan emlékeket (pl. elfalazott ajtókat, ablakokat, korábbi festett rétegeket, elbontott épületrészek falait, stb.) is felszínre hozhat, amelyek látványos elemei lehetnek a felújított templomnak.
Az építéstörténettel kapcsolatos ismeretek bővülése az egyházközség hívei számára is bizonyára sokat jelenthetnek, de a településre látogatók számára is érdeklődésre tarthatnak számot. A templom felújításra szorul, ez kétségtelen. Bár a falak állapota – amennyire bölcsészként és nem statikusként meg tudjuk állapítani – elég jónak tűnik, de szemmel látható problémát okoz a falak és a padlózat állandó vizesedése. Sőt, voltaképpen ez jelenti a templom egyetlen, ámde annál súlyosabb problémáját.
Ehhez kétségtelenül javítani kell a falak állapotán, de ez mit sem fog érni, ha a templom körül a vízelevezetés nem lesz megoldva. Tereprendezés, a vízelvezetés megoldása annál is inkább szükséges lesz, mivel a helyszíni bejárás alkalmával is látható, tapasztalható volt, hogy a külső terepszint sok helyütt magasabban van, mint a belső járószint. És valószínűleg nem használ a templom állapotának a belső térben lévő simított, cementes anyagú beton padlózat sem, illetve a falakat borító, azok szellőzését talán akadályozó, de egy templomba amúgy is kevéssé illő műanyag lambéria sem.
A dolgok rendbetételét kétségkívül a külső oldalon és a külső terepszinteken javasolt kezdeni, és csak a külső homlokzatok és a terep rendbetétele után fordulni a belső felújítás kérdése felé (persze lehet egyszerre is elvégezni a kettőt, viszont az nem javasolt, hogy a belső legyen felújítva, de a külső felújítás és tereprendezés utólag legyen megoldva, vagy elmaradjon).
A tervezett felújítási munkára remélhetőleg mihamarabb sor kerül, így falusi templomépítészetünk ezen középkori eredetű emléke teljes egészében visszanyeri régi fényét.
