Kéked Község Önkormányzata a könyvtárral
együttműködve
2020 október 23-i
megemlékezése
Október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja.
- október 23-án a budapesti eseményekkel kezdődött a magyar nép diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése.
- október második felében a kommunista diktatúra ellen – főleg az egyetemi diákság részéről – országszerte meginduló tiltakozások október 23-án Budapesten válnak forradalmi tömegmozgalommá.
A Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetés hamarosan rendszerellenes tömegdemonstrációvá vált, ezt kifejezve a tömeg átvonult a Parlament elé, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét.
Közben a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra egyik jelképét.
A Magyar Rádió épületénél estére ostromállapot alakult ki, s a fegyverhez jutott felkelők hajnalra elfoglalják azt.
A forradalmat majd a szovjet csapatok fegyverrel fojtják vérbe, melyet a hatalomra emelt Kádár-rezsim megtorlása követ.
Természetesen a forradalom leverését követően tilos volt nemhogy október 23-át megünnepelni, de még forradalomként említeni is.
A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek.
Október 23-a emlékét a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan, itthon legfeljebb titokban lehetett szóba hozni.
Az 1980-as évek végén a rendszer gyengülésével párhuzamosan kezd ’56 valódi története nyilvánosságot kapni, 1988-ban követelik Nagy Imre és a kivégzett mártírok rehabilitációját, s rá egy évre, 1989-ben több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és társait.
Október 23-a jelképpé válását jelzi, hogy 1989. október 23-án az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot.
Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja.
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
Szőke Zsuzsanna Lángoló kökény című versével köszönjük meg megtisztelő figyelmüket:
E honnak szülötte vagyok,
melynek szíve sokszor sajog.
De szólnak rabságból a dalok,
s vijjognak a szárnyaló sasok.
Egy őszinte, őszi hajnalon
szívben indult a forradalom.
Pacsirtaként hullott vére
gyarló hatalom ölére.
De a vércseppből a sírkövén
újrahajtott a deres kökény.
A fagy csípte, acélozta,
élni akarás fokozta.
Csak harcolt, küzdött és kitartott,
szára megégett, s mag kihajtott.
Isten áldja a szent gyökeret,
mely mindig s mindig újra ered…
