„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.”
Kodály Zoltán
Az új évben sem változott a helyzet, továbbra is érvényben maradnak a szigorítások,
ezért könyvtárosként ismét jelentkezem online, a
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA
alkalmából.
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Kéked Község Lakosságát és minden kedves Olvasót!
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A magyar kultúra egyidős Magyarországgal. A magyar nép életét, gondolatvilágát, hovatartozását, helyét a világban kultúránk ismerete adja. Kultúránk mutatja, bizonyítja eredetünket, létünket:
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek!
Kulturális értékeink és egyedülálló magyar nyelvünk közösséget, egy nemzetet teremtett itt, a Kárpát-medencében.
A valahová tartozás és a büszkeség érzését kelti bennünk, magyarokban évszázadok óta s ez az, amiről a jövőben sem mondhatunk le.
A MAGYAR KULTÚRA KÖZÖS KINCSÜNK, VIGYÁZZUNK RÁ!
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázslatos rendhagyás. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme” – vallja Márai Sándor.
1823-ban e napon fejezte be a szatmárcsekei szoba csendjében az akkor 33 éves Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását, mely Erkel Ferenc zenéjével valódi magyar néphimnusszá vált, s legyünk bárhol a világon összeköt bennünket, egyetlen magyar embert sem hagy érintetlenül, tiszteletet adunk neki és másoktól is megköveteljük azt.
A magyarság Himnusza az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép közbenjáró imádsága a mi megtartó Istenünkhöz.
Nemzeti imádságunk születése napját, január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává, mely felhívja a figyelmet tárgyi, szellemi értékeinkre.
Németh László ekként vélekedett:
„A kultúra nem ismerethalmaz, amelyet zsákolnak, tengelyen vagy hajón átszállítanak a szomszéd országba. A kultúra egy nagy néptest életében kialakult szellemi és erkölcsi szokásjog: ízlés, etikett, gondolkozásmód, amelyben éppolyan otthonosan kell éreznünk magunkat, mint a bőrünkben. A műveltség nem ünneplő ruha, melyet hordani kell. A műveltség a helytállás eszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.”
A kultúra – étkezési kultúra, lakáskultúra, egészségkultúra, közlekedési kultúra, munkakultúra, jogi kultúra, politikai kultúra, viselkedéskultúra – az életünk mintázata, mely szerint mindennapjainkat éljük, megkülönböztet bennünket más népektől, őrzi egyediségünket.
Gondoljunk csak a déli temperamentumra, az angol kimértségre, a német precizitásra, a magyar találékonyságra, az olasz, a magyar vagy a kínai konyha specialitásaira.
A magyar kultúra bennünk van, minden szavunkkal, cselekedetünkkel alakítjuk azt, hatalmas erőforrásunk, melyre építhetünk, melyre építenünk kell, s melynek megőrzése, továbbadása mindannyiunk kötelessége, hisz csak így válhatunk a világ kultúrájának egyenrangú részeseivé.
Ahhoz, hogy más nemzetek, népek kultúráját tisztelni tudjuk, először a saját kultúránkat kell megbecsülni.
Nem szabad elfelejtenünk, annak idején, a reformkorban Kölcseyék a magyarságtudat erősítése legfontosabb eszközének a magyar nyelv ügyét tartották.
Nagyjaink felismerték, hogy magyar kultúra nem létezhet magyar nyelv nélkül.
A nyelvünk a legnagyobb nemzeti kincsünk, mely vagyoni, társadalmi helyzetünktől, lakóhelyünktől függetlenül a miénk, magyaroké.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”- szögezte le Kosztolányi.
A magyar kultúra igazi tartalmát a zene, az irodalom, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk, értékeink, és emberségünk adja.
Mi magyarok, büszkék lehetünk több mint ezeréves hagyományainkra, van miből merítenünk, hisz gazdag örökséget hagytak ránk, mellyel megmaradásunk érdekében jól kell tudnunk gazdálkodni.
Csoóri Sándor ekként fogalmazott: „a kultúra rendszer, hajlam, örökség, kormányzó erő”!
Főhajtás Csillagok vándora Kölcsey Ferenc
Alázattal hajtok fejet előtted Kölcsey Ferencz!
Te adtál e népnek nevéhez méltó Égi éneket,
Mely Himnusz a magyar nép zivataros századaiból,
Mely népet e rút világ milliószor megtiport!
E költeményed tán’ Isten szájából származik,
E költeményed erőt ád, ha a kéz hanyatlik!
Büszkeséggel tölti el azt, kinek e Hon mindene,
Büszkeséggel tölti el azt, ki e Magyar Föld gyermeke!
Meggyötört lelkünknek olyan ez, mint Égi Manna,
Új tűz támad abban, új ritmusra dobban!
Véled együtt kérem most én is a Jóistent:
Áldja meg a magyart jókedvben, bőségben!
Hisz’ megszenvedte már e nép a Múltat s Jövendőt!
Himnuszod zengve teremtsen szebb esztendőt!
S mikor érzed, hogy a szív fárad, a Hit lanyhul,
Tekints le ránk jó Kölcsey Ferencz a magasbul!
S juttasd eszünkbe felejtett Himnuszunk
S juttasd eszünkbe, mi magyarok nem alhatunk!
Juttasd eszünkbe azt is, vélünk a Jóisten,
Ki kész reá, hogy nékünk sok Hazafit teremtsen!
Mint amilyen Te is voltál jó Kölcsey Ferenczem!
Kéked Község Önkormányzata és a magam nevében
„Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Kölcsey Ferenc: Kölcsey című versidézetével zárom soraimat.
„Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.”
Maczega Mártonné
könyvtáros
Mindenkinek koronavírus mentes jó egészséget kívánok!
Vigyázzunk magunkra!
Vigyázzunk egymásra!
UTÓIRAT:
Kedves gyerekek!
Rólatok sem szeretnék megfeledkezni, ezért ha már magyar kultúra napja, akkor a játékokhoz kapcsolódva elevenítsük fel a népmeséket és a népmesegyűjtőket, akik munkásságukkal hozzájárultak a magyar kultúra és gyerekirodalom felvirágoztatásához.
A népmesék szájról szájra terjednek, így népmesegyűjtőkre volt szükség ahhoz, hogy azokat lejegyezzék, így megőrizve őket az utókor számára.
A magyar népmese nem csak szórakoztat, hanem nevel, oktat, valamint bizonyos esetekben szelepként is funkcionált, oldotta a társadalmi feszültségeket.
A népmesék gyűjtésével több magyar író is foglalkozott, ugyanis irodalmi munkásságukhoz forrást láttak benne. Nevesebb személyiségek: Benedek Elek, Kriza János, Arany László, Móra Ferenc, Illyés Gyula.
A Magyar népmesék TV sorozat 1980-tól jelent meg, amely mindenki számára elérhetővé és nézhetővé tette a magyar népmeséket. A Magyar népmesék sorozat felejthetetlen népmesei történeteket dolgoz fel ötletesen és a mesék eredeti humorát egy kis képi humorral szövi át.
Youtube – magyar népmesék összes – beírásával megtekinthetitek a Magyar Népmesék filmjeit.
Sziasztok! Jó szórakozást a filmnézéshez!
Néhány kép, csak érdekesség képpen.
Tréfás farkas
Az aranyszőrű bárány
Az égig érő paszuly
A kismalac és a farkasok
Előbb a tánc, azután a lakoma
A sündisznó
