„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.”
Kodály Zoltán
„Egy nemzet annyit ér, amennyit
kultúrájának súlya, mélysége vagy
magassága. Kultúrájának a fokmérője pedig
mindig saját művészete volt és lesz…”
(Rudnay Gyula)
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Kéked Község Lakosságát és minden kedves Olvasót
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA
alkalmából.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
A Himnusz 1903-ban vált törvényileg is a magyar nemzet himnuszává, melyet Erkel Ferenc 1844-ben zenésített meg.
Kölcsey Ferenc eredetileg hosszabb címet adott: Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból – mely vers nemzeti himnuszunkká, azaz egy közösség identitását kifejező énekké vált.
„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”
A legtöbb helyen, iskolában, könyvtárban, faluban, városban valamiképpen megemlékeznek Kölcseyről, a Himnuszról és a magyar kultúráról.
Talán ezen a napon sikerül felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni.
Az esemény kapcsán sokféle módon próbáljuk megmutatni, átadni a kulturális, művészeti életünk értékeit.
Ennek kapcsán én magyar költők és írók verseit gyűjtöttem össze, eltérve a megszokott módtól zenés feldolgozások közül válogattam, melyekben magyar költőink sorai csendülnek fel.
Kölcsey Ferenc – Himnusz
Ágnes Vanilla – Óh szív! Nyugodj! (József Attila)
Kaláka – Mint észrevétlenül (Radnóti Miklós)
Járai Márk & Papp Szabi – Ha férfi vagy, légy férfi (Petőfi Sándor)
Nana Vortex – Ülni, állni, ölni, halni (József Attila)
Írók-költők szobrai
úti temetőben található sírján
Kedves gyerekek, rólatok sem feledkeztem meg, szeretettel küldöm nektek ezt a
Szösz-szonettet:
Lackfi János
Szösz-szonett
Verskardigánom összement,
Szöszök lepik a szövetet,
Melyeket mostan összeszed
E szösszenetnyi szószedet.
Hisz a költészet köz-terep,
Hol ki-ki köthet üzletet,
Kilátást néz vagy őgyeleg,
Csinálja, amit ő szeret.
Ott fenn az égen szösz lebeg,
A parkban őszi díszletek,
Én egy padon szöszölgetek,
S megszületik e szösz-lelet,
Mit most tovább pöckölhetek.
Múlandóság, legyőztelek!
Kéked Község Önkormányzata és a magam nevében
„Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
George Orwell idézetével zárom soraimat.
„Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.”
Maczega Mártonné
közművelődési szakember
