Emlékezzünk együtt a hősökre!
„A haza minden előtt”
Könyvtárosként ismét jelentkezem online. Nagyon sok szeretettel köszöntöm Kéked Község lakosságát és minden kedves Olvasót!
Emlékezzünk közösen 1848. március 15-ére, a forradalom napjára és a szabadságharcra, ünnepeljünk együtt a világjárvány idején!
Március 15-ét azért ünnepeljük, mert 1848 március 15-én kitört a magyar forradalom és szabadságharc, de hogy ez miért fontos nekünk? Abban az időben az akkori Magyarország az osztrák császár kezében volt, ő uralkodott az ország felett és akik az ország irányításában részt vettek, ők is főleg osztrákok és nem magyarok voltak. A forradalom azért tört ki mert, néhány magyar fiatal hangot mert adni annak, hogy a dolgok nem működnek rendesen, börtönbe kerültek csak azért, mert más volt a véleményük. A magyar emberek nem dönthettek a saját sorsukról. Többek közt az osztrák császár emberei mondták meg, hogy mit írhatnak az újságok és mit nem. Ezt nem akarták, szerették volna, hogy a gazdag és szegényember ugyan úgy feleljen a tetteiért a bíróságon, ha törvényt szeg, ne kivételezzenek, azzal aki gazdag vagy mert sokat jár templomba. Legyen saját bankja a magyaroknak, legyenek olyan államférfiak az ország élén, akik a magyar emberekért dolgoznak és olyan döntéseket hozzanak, ami jó a magyar népnek. Döntéseiket pedig pesten az országgyűlésben hozzák meg, amit évente össze kell, hogy hívjanak. Legyenek Magyarországnak saját katonái, a külföldi katonák pedig távozzanak az országból. Azokat, akik felemelték a hangjukat a császár uralma ellen és börtönbe lettek zárva, engedjék szabadon, és végül szerették volna, ha Magyarország egyesülhetne Erdéllyel.
- március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival („egyenlőség, szabadság, testvériség”). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A „Pilvax-kör” (többek között Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula) előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak (így született meg a sajtószabadság).
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ezt fogalmazták meg a márciusi ifjak a tizenkét pontban.
Az egyik márciusi ifjú, Petőfi Sándor megírta a buzdító hangvételű versét, a Nemzeti dalt.
A lelkes változást akaró fiatalokat óriási tömeg követte mindenhová Pesten, ruhájukra kokárdát tűztek és ami ebbe a legszebb, szakadó eső ellenére ember tömegek adták kézről-kézre a nyomtatott tizenkét pontot és a Nemzeti dalt Landerer nyomdája előtt, majd a Nemzeti Múzeumnál is hallhatták a lelkesítő beszédet a fiataloktól.
Hogy mi lett ennek az eredménye? Olyan államférfi alkotott maradandót, mint Kossuth Lajos. Megalakult az első felelős magyar kormány és az osztrák császártól független, a magyar emberek érdekeit képviselő döntések meghozatalán ügyködtek.
- Ferdinánd nem állt a változások útjában, de utódja Ferenc József osztrák császár támadásra készült, ez jelentette a szabadságharc kezdetét.
Azért emlékezünk erre a napra, mert egykor a magyar nemzet egy emberként állt fel az asztaltól és mondta azt, hogy nem, mi mást szeretnénk.
Ezért ünnepeljük március 15-ét és ezért viselünk kokárdát ezen a napon.
Elfeledett Hősök!
Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai, talán a legismertebb nevek a márciusi ifjak közül, kiknek történeteit, hőstetteit mind ismerjük, de mi a helyzet a legfiatalabb hősökkel. Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom legismertebb diák tüzére egy tizenéves, aki hatalmas szolgálatot tett a szabadságharc ügyének.
„A rohamra buzdító dob
ekkor még tovább pergett.
Egy mádi gyerek
kezében voltak a
dobverők.”
Koroknay Dániel
a szabadságharc elfeledett gyerekhőse.
A mádi fiú, mikor beállt katonának, aki a Bodrogkeresztúri csatában, mint kisdobos vett részt, ekkor még nem töltötte be tizenötödik életévét, majd éles eszének és ügyességének köszönhetően a szabadságharc főágyúsa lett, Harsai Ferenc százados V. hadtest hatfontos lövegeinek parancsoka mellett. 1834 január 2-án született Mádon. Szüleitől távol hunyt el a tizenöt éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatául. Meghalt Ácson 1849 májusában.
A szabadságharc bukása után az elmúlt évszázadokban valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét.
A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé az 1991. évi VIII. tv. alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Maczega Mártonné
könyvtáros
Mindenkinek koronavírus mentes jó egészséget kívánok!
Vigyázzunk magunkra!
Vigyázzunk egymásra!
Utóirat:
Az ünnep alkalmából már az elmúlt évben vásárólt új zászlók kerültek kihelyezésre, ezzel is megadva a tiszteletet hőseinknek.
