A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik.
Pünkösdkor nemcsak az egyház születését és a szentlélek kiáramlását, hanem az önzetlenséget és a nyitottságot is ünnepeljük. A pünkösd keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A pünkösd a tavasz megünneplése, elővarázsolása is.
A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos vigadozó népszokás fűződik hozzá. Elterjedt népszokás volt a pünkösdi király választása. A kislányok e napon tartják a pünkösdi királynő-járást, a pünkösdölést. A legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Egyes vidékeken ilyen kor állították fel a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésre pünkösdkor került sor.
A Zempléni-hegyvidék falvaiban is pünkösdkor állították a májusfát.
Benedek Elek: Pünkösdi harangok
Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.
Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.
Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.
